Tisztelt Ünneplők, kedves gyerekek!
Sallai Istvánra emlékezünk ma, akit szinte egyikünk sem ismert személyesen. Nagyszüleink, dédszüleink elmondása alapján él bennünk a kép egy néptanítóról, aki településünkön töltött 16 évet és meghatározó egyénisége volt ennek a közösségnek. Magas, fekete, bajszos, mindig öltönyben járó, közvetlen és segítőkész ember volt.
Az olasz hercegi család tulajdonában levő európai hírű, kisszállási nagy birtokon vállalt tanítói állás 1933-tól.
Az uradalom jól megfizette a tanítókat, ennek fejében 1-6 osztályosösszevonásban, olykor 100-nál is több tanulót kellett tanítaniuk. A Horthy rendszer alatt a levente mozgalomból adódó feladatokat is ellátta pl. színdarabokat, dalokat tanított be.
A nyári szünetben elvárták, hogy részt vegyen az uradalom gazdasági életében pl. cséplőgép-ellenőrként.
Sallait a cselédek gyakran felkeresték hivatalos ügyeik intézésekor, passzus, kérvény megfogalmazása, egészségügyi, jogi tanács ügyében.
Az egyszerű emberek megszerették, több tisztséget is betöltött, munkáját becsületesen végezte, nagy tiszteletnek örvendett. Különös érzéke volt, ahhoz, hogy szorult helyzetekben igen gyakorlatiasan feltalálja magát. Hatással volt az emberekre, többen az ő indíttatására és bíztatására kezdtek el énekelni vagy valamilyen hangszeren játszani. Széleskörű műveltsége, közvetlensége és segítőkészsége miatt sokan kedvelték. 1949-ben kapott megbízást a Népművelési Minisztériumba, megkezdte a Népkönyvtári Központ szervezését, irányítása alatt létrehozta az országot átfogó közművelődési könyvtárhálózatot. Később az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ főosztályvezetője.
Az uradalmi évek hatással voltak későbbi munkásságára egy-egy témában elképzelte, hogy az vajon Kisszálláson működőképes lenne-e, ha az egyszerű emberek és szegényes körülmények között megvalósítható a dolog, akkor biztosan életképes elgondolás.
Nyitott volt a fejlődésre munkájából száműzte az idegenséget és a távolságtartást. Jellemére a szellemi szabadság, az igazi értékek tisztelete volt a közös nevező.
Büszkék lehetünk, hogy ilyen példaképünk van, nincs más feladatunk, csak folytatni szellemi örökségét. Legyünk mi is hozzá hasonló lámpások, lelkek jóra igazgatói.